Roger Keith "Syd" Barrett (Cambridge, Egyesült Királyság, 1946. január 6. – 2006. július 7.) Floyd alapítója, első szellemi vezére, aki, bár alig néhány évig élt és alkotott a nyilvánosság előtt, egyike volt azoknak, akinek a legtöbbet köszönhet az alkotás, a határok kitágítása terén a modern zene. A pink floyd-ban ő írta a meghökkentő dalok, kompozíciók nagy részét, ő írt hozzájuk kozmikus-szürreális, máskor meseszerű szövegeket, énekelt (kezdettől fogva úgy, mintha "máshol lenne"), és gitározott is. Ez utóbbi kettőben stílust teremtett. Nem volt hangszerének virtuóza, viszont olyan meghökkentő hangsorokat tudott kitalálni, amelyek a Floyd korai éveinek zenéjét földöntúlivá, nyugtalanítóan lebegővé tették. Kreativitása és jellegzetes, brit kiejtése sok későbbi művészre volt nagy hatással. A zenekart Barrett két kevéssé ismert blues-zenész, Pink Anderson és Floyd Council után nevezte el. A Pink Floyd 1967-ben megjelent első albuma, amely a maga nemében egyedülálló és utánozhatatlan. A zenekar első dalainak nagy részét ő írta, ő volt a látnoka/szerzője első albumuknak a The Piper At The Gates of Dawn-nak. A Piper megjelenése után a 6. helyet érte el. Ahogy nőtt rajongótáboruk és Barrett-re egyre nagyobb nyomás nehezedett, komoly mentális problémákkal kellett megküzdenie. Barrett viselkedése egyre kiszámíthatatlanabb lett, melynek legfőbb oka LSD-függősége volt. Syd, a "csillagközi gyorshajtó" sajnos nem bízott eléggé saját kreativitásának határtalanságában, ráadásul a középosztálybeli, sokgyermekes családban felnőtt, betegesen félénk fiúban az egyre nagyobb közönség előtt fokozatosan erősödött a külvilág ellenségességét magába szuggeráló paranoia. Mint kortársai közül oly sokan, ő is kipróbálta az összes divatos drogot, különösen a "tudattágító csodaként" emlegetett LSD-t, de az ő labilis idegrendszerének,  gyenge fizikumának ez végzetesnek bizonyult. Egy idő után már hiába várták tőle az újabb szellemi ragyogásokat: kiszámíthatatlan lett, sokszor teljesen letompult, annyira, hogy néha már társai kapcsolták ki gitárját..  A fellépéseken sokszor ugyanazt a hangot játszotta egész végig, máskor pedig a katatónia jeleit mutatta: ott állt a színpadon, maga elé nézett, nem csinált semmit, a többiek viszont játszottak. Egy rosszul sikerült USA-beli turné után felkérték középiskolai barátját, David Gilmour-t, hogy csatlakozzon második gitárosnak, és lépjen fel velük, segítsen Barrett-nek. Néhány alkalommal öten léptek fel, de Barrett csak ritkán volt hajlandó játszani, így Gilmour-nak kellett énekelnie. A dolog nem működött, úgyhogy 1968 januárjában, útban az egyik fellépésre úgy döntöttek, hogy nem mennek el Syd-ért. Azt akarták, hogy Barret továbbra is írjon dalokat, de ne lépjen fel velük. Ez már végképp nem működött. Második albumuk, A Saucerful of Secrets megjelenése után Barrett nem írt új dalt a zenekarnak. Miután kivált a Pink Floydból, Barrett elvonult a nyilvánosság elől. Ám az EMI-hoz és a Harvest Recordshoz kötődő szerződései miatt rövid szólókarriert indított, melynek termése két érdekes album: a The Madcap Laughs és a Barrett. A produceri munkát sok bírálat érte amiatt, hogy Barrett szeszélyes pillanatait rajtahagyták a felvételeken, így adva azoknak hiteles hangulatot. Sokan úgy érzik, ez nem használt Barrettnek, csak visszaéltek állapotával. Az album Barrett lelkiállapotáról tanúskodik; az olyan dalok, mint a "Dark Globe" a legtöbb ember szerint a skizofréniáról szóló vallomások. Roger Keith "Syd" Barrett szülővárosában, Cambridge-ben halt meg, abban a külvárosi házban, ahová több mint 30 évvel ezelőtt visszavonult. A rajongók azonban nem felejtették el, körök alakultak versei elemzésére, a legendák ápolására, és titokban bíztak abban, hogy egyszer még visszatérhet. Ez az álom immár örökre szertefoszlott.         syd